Krav Maga

 

It’s a bit unusual post. First of all it is a true story, and second of all it happened with me. The easy part was in it I didn’t have to figure out anything just remember. Remember for the last twentyone years.

Ez egy kicsit szokatlan blogbejegyzés. Először is ez egy igaz történet, másodszor velem történt meg. A könnyű a dologban az volt, hogy nem kellett kitalálnom semmit, csak emlékeznem kellett. Emlékezni az utóbbi huszonegy évre.

It started in January 1998. I just got turned to be sixteen years old when I walked into a dojo first time in my life. Now please, don’t try to imagine anything special or serious if I say ‘a dojo’. We talk about the sporthall of my ex elementary school in my town ten kilometer far from Budapest.

1998 Januárjában kezdődött. Éppen betöltöttem a tizenhatodik életévemet, amikor besétáltam életemben először egy dojoba. Most ne valami komoly dolgot próbálj elképzelni, amikor azt mondom hogy ‘dojo’. A volt általános iskolám tornaterméről beszélünk a tíz km-re Budapesttől levő városomban.

I clearly remember a mustached guy in his late twenties was sitting in the waiting hall doing generally nothing. We talk about 1998, there were not so many mobile phone, fakebook and such a thing and he wasn’t really a book reading person. My godmother who worked in the school pointed at him and said he is the trainer. I went to him, introduced myself and join to his training.

Tisztán emlékszem egy bajszos a huszas évei végét taposó pasasra aki ott ült a csarnokban, várt és nem csinált semmit. 1998-ról beszélünk, nem volt túl sok mobil, faszbuk és hasonló hülyeségek és ő maga se volt egy könyvmoly. A keresztanyám, aki akkor ott dolgozott az iskolában, mutatott rá és mondta, hogy ő az edző. Odamentem hozzá, bemutatkoztam és csatlakoztam az edzéséhez.

Wado-ryu karate. Fóti Wado-ryu karate in 1999That was the first style I tried and I was lucky enough to learn it from a fantastic master, although he was a brown belt only and got a black belt later because the organisation wanted to proudly say about itself they have only blackbelt trainers. Sport politics. Well! What did I know about it at that time?

Wado-ryu karate. Ez volt az első stílus melyet kipróbáltam és szerencsés voltam, hogy egy ilyen fantasztikus mestertől tanulhattam, mégha ő maga barnaöves volt csak és csak később kapta meg a fekete övet, mert a szervezet el akarta magáról mondani, hogy nekik csak fekete öves edzőik vannak. Sportpolitika. Hát igen! Mit tudtam én akkor erről?

I learnt a lot about basics. I remember for his teachings and the love of the karate. He might not have been a good example in personal life, but as a karate coach he was for sure. The world lost someone valuable when he passed away a few years ago.

Rengeteget tanultam az alapokról. Kristály tisztán emlékszem a tanításaira és a karate iránti szeretetére. Lehet, hogy nem volt egy jó példakép, ha a magánéletét tekintem, de mint karate edző az volt. A világ rengeteget vesztett amikor itthagyott bennünket néhány évvel ezelőtt.

After a couple of month of practice when I got my first punches in reality I wanted something more applicable or useful for self defense. Of course I always went back to Wado-ryu training with very good feelings. Like going back home. One of my classmate in the high-school was doing a mixed style, Aikido and Kyokushinkai in the same time. I know, not really matching styles, but if it was working for him, why not.

Néhány hónap gyakorlás után, amikor kaptam néhány valódi pofont is, valami jobban alkalmazható dologra vágytam, valamire ami használható önvédelemre. Persze azért Wado-ryu edzésre jó érzésekkel mindig visszajártam. Mintha csak hazamentem volna. Az egyik osztálytársam járt valami kevert stílusú edzésre, Aikido és Kyokushinkai ötvözete. Tudom nem valami egybevágó stílusok, de ha ez neki müködőtt, miért ne.dr Serényi János: A bátrak harca

My classmate even gave me a book about Masutatsu Oyama. I read it and I knew I want to do this. Lucky me, there was another dojo in my town teaching Kyokushinkai. At least they advertised themself for that, but the quality of the training wasn’t the best. But again, late 90’s, no information, no social cesspit, you didn’t know what was real and what was fake…easily. It took me a couple of years to stay with Kyo but I tried a couple of other dojos, meanwhile I was tried Escrima and still stucked with Wado.

Az osztálytársam adott egy könyvet Masutatsu Oyamaról. Elolvastam és tudtam hogy ezt akarom. Szerencsémre volt egy másik dojo a városomban, ahol Kyokushinkai-t tanítottak. Legalábbis annak volt reklámozva a dolog, de az edzés minősége nem volt a legjobb. De megint csak, ugye a 90-es évek végéről beszélünk, nem volt információ, nem volt közösségi pöcegödör, nem lehetett tudni mi igaz és mi hamis… legalábbis könnyedén. A Kyo mellett ragadtam jó néhány évig kipróbálva egypár dojot, mindemelett kitekintgettem Escrima edzésekre és természetesen Wado-ra is.

I was in the university I had Wado ryu trainings on every Monday, Wednesday and Friday from 4pm til 6pm, on Friday we had an extra 1,5 hours training. On Tuesday and Thursday I had two hours Escrima trainings and on Friday evening from 8pm til 10 pm I did Kyokushin. And I also had a girlfriend to spend some freetime.

Az egyetem mellett minden hétfőn, szerdán és pénteken délután 4-6-ig Wadoztam, pénteken megtoldva ezt plusz másfél órával. Kedden és csütörtökön Escrima edzés volt és péntek este 8-tól 10-ig még pluszban Kyokushin is akadt. És még a barátnőmre is szakítottam szabad időt.

In 2005 I was lucky to have the above mentioned girlfriend… seriously I was very lucky to have her… who got an Erasmus scholarship to Denmark. I went with her just to look around but finally I stayed there and studied. My biggest concern was not that I did not speak English at that time and I want to study in a University… No… What about my training? First I was doing some techniques in the forest close to the school by myself, like Oyama… I hope you have a similar sense of humour than me and you don’t take me serious with this.

2005-ben szerencsés voltam, hogy volt egy olyan barátnőm… most komolyan tényleg szerencsés voltam vele… aki Erasmus ösztöndíjat kapott Dániába. Elmentem vele csak úgy körbenézni, de végülis ott maradtam tanulni. A legnagyobb problémám persze nem az volt, hogy nem beszélek angolul és egyetemen akarok tanulni… Nem… Mi lesz az edzésemmel? Eleinte a technikákat gyakoroltam a közeli erdőben, csak úgy mint Oyama… Remélem hasonló humorérzékkel rendelkeztek, mint én és nem veszitek túl komolyan ezt az állításomat.

Then I met another Hungarian guy, who got to be my best friend there and guess what he was a black belt in Shotokan karate. Him and another master, Tommy (RIP) who was also my teacher in the uni shown me the self defense part of karate. They tried to teach something based on Iain Abernethy’s method and the whole spirit just grabbed me in. I spent very good 3 years there and learnt a lot. Meanwhile I met another blackbelt who claimed he was a good friend on Imi Lichtenfeld, the founder of Krav Maga, and he established a style, and… Good advice, guys! Never believe anyone who has a wall full of poster of himself and other big masters. I did this mistake and was happy to run away. Who knows, maybe I would be in a jail if I follow him. This was my first meeting with Krav Maga.

Késöbb találkoztam egy másik magyar sráccal, aki az ottani legjobb barátom lett és, igen, jól gondoljátok, fekete öves volt Shotokan karatéban. Ő és egy másik mester, Tommy (Nyugodj békében mester) aki mellesleg az egyik tanárom volt az egyetemen bevezettek engem a karate önvédelmébe. Valami olyasmit próbáltak tanítani, ami Iain Abernethy rendszerén alapult, és az egésznek a lényege rabul ejtett. 3 évet töltöttem ott és rengeteget tanultam. Közben megismerkedtem egy másik fekete öves edzővel, aki azt állította, hogy Imi Lichtenfeld, a krav maga alapítójának a barátja volt és megalapította a saját stílusát és… Jó tanács mindenkinek! Soha ne higgy olyannak akinek a fala tele van saját fotóival miközben más mesterek mellett áll. Én elkövettem ezt a hibát és nagyon boldog voltam, hogy el tudtam szabadulni. Ki tudja, ha követem őt, talán most börtönben csücsülök. Ez volt az első találkozásom a Krav Maga-val.

Bodyguard courseThe next one was a basic level bodyguard course, that I did in Hungary. It was fun, but I was expecting more from the company that was behind. Again… lot of pictures on the wall.

A második találkozásom egy alap testőrképzés volt, amit Magyarországon végeztem el. Jó poén volt, de egy kicsit többet vártam a cégtől. Megintcsak… rengeteg kép a falon.

Musashi karate

In 2010 I got a job as a flight attendant and moved to Scotland. I was lucky again and found a dojo of Bunkai Jutsu. Yes that’s what my friend in Denmark taught me in the frame of Shotokan. I was thrilled to join to the club I was a real Musashi and I even was lucky to meet Master Abernethy and learn from him in a seminar. It was unforgettable.

2010-ben légiutaskisérőként dolgoztam Skóciában. Megintcsak szerencsés voltam és találtam egy Bunkai Jutsu dojo-t. Igen, ez az a stílus, amit a barátom Dániában tanított nekem Shotokan címszóval. Lehengerelt voltam teljesen, igazi Musashi lettem, sőt még nagyobb szerencsémre találkozhattam Abernethy mesterrel egy szemináriumon. Felejthetetlen élmény volt.

Scottish Krav Maga System IKMFScottish Krav Maga System IKMFLater I found an advert of a new Krav Maga training in Ayr, in the neighbour town. I checked it out, and it was awesome. Thanks to Robert I got a good base and even better impression of IKMF and KM. Sadly soon after I started to learn from him I moved to Lithuania as my girlfriend (the mother of my children and my wife now) lived in Latvia, which was very close to the place where I got the transfer to. Only 400 km.

Később találtam egy hirdetés új Krav Maga edzésről Ayr-ben, mely a szomszédos város volt. Megnéztem és őrületesnek találtam. Köszönet Robertnek egy nagyon jó alapot és egy sokkal jobb képet kaptam az IKMF-ről és a KM-ről. Sajnos miután elkezdtem tőle tanulni, hamarosan elköltöztem Litvániába, mert a barátnőm (aki ma agyermekeim anyja és a feleségem) Lettországban élt, ami nagyon közel volt ahhoz a helyhez ahol dolgozn8 kezdtem. Csak 400 km.

Anyway, I moved and I realized I had nothing to do there. I generally liked the place, but it was very cold, I was alone, as I could see her only in every second weeks. I did a job, that wasn’t really for me, I started because I didn’t have anything else to do and was happy to finally work somewhere after the crisis. So, all in all it was a good way to lead me to nowhere. No goals, no friends, no mood to work. Of course later I got a couple of nice friends, I didn’t start to like the job, I just learnt to see the bright side only and in the beginning of 2012 I also found a new Krav Maga gym.

IKMF LithuaniaVégülis költöztem és rájöttem, hogy ott semmim nincs, amit kezdhetnék magammal. Alapjában véve szerettem a helyet, de túl hideg volt, egyedül voltam, mert a barátnőmet csak minden két hétben láttam. Elvégeztem a munkát, amely nem nekem való volt igazán, elkezdtem, mert nem volt mit tennem és végre boldog voltam, hogy a válság után végre dolgozhatok. Őszintén jó úton haladtam a semmibe. Se célok, se barátok, se munkakedv. Persze később szereztem pár barátot magamnak, a munkát az5 nem szerettem, de megtanultam a szebb oldalát nézni és végül találtam egy új Krav Maga edzést 2012 elején.

It was established a couple of months before I join to them. IKMF krav maga LithuaniaWe were in a really small place with 20 people and a very good trainer. IKMF krav maga LithuaniaAndrey! Krav Maga LithuaniaYou are a good trainer, don’t expect me to write more…Krav Maga in Jelgava I know you don’t.

Az edzés pár hónappal azelőtt, hogy csatlakoztam jött létre. Egy baromi kicsi helyen edzettünk kb 20-an egy nagyon jó edzővel. Andrey! Tényleg nagyon jó edző vagy és tudom, hogy nem várod tőlem, hogy fényezzelek.Krav Maga LithuaniaIKMF Lithuania

 

From the original group there is only another guy and me, but the training is still on. The other guy is also an instructor.

Az eredeti csapatból van még egy srác, meg én, de az edzések még folynak. Már a másik srác is instruktor.Krav Maga

Actually I’m not there anymore too.

Igazából már én se vagyok a csapatban.

Civilian Instructor CourseA couple of weeks ago I did my Civilian Instructor Licence in Czech Republic,Civilian Instructor Course Prague under the inspiration and teaching of Tamir Gilad and Marrtijn Bos and now I’m ready to roll.Punching pads

Néhány héttel ezelőtt Csehországban, Prágában megkaptam az oktatói engedélyemet Tamir Gilad and Martijn Bos irányítása alatt.

I just hope I can give all of my knowledge and experience I collected and can be a very good example to my student.

Remélem az összes tudásomat és tapasztalatomat tovább tudom adni és példaképpé válok a tanítványaimnak

I know… the journey just started now. 😉

Tudom, az utazás még csak most kezdődik el. 😉

30DE46D2-46B4-4416-9F2B-3A3E7D3CEE1E

A Balti lánc – Lettország

Ha már Augusztus 20-a és nemzeti ünnep, akkor gondoltam írok egy kicsit Augusztus 23-ról és Lettországról, ami náluk egy emléknap egy megmozdulásról és népi összefogásról. A népi összefogás szavakat itt szó szerint kell érteni, nem úgy, ahogy ma azt értelmezni szoktuk. Olvass tovább, mindjárt megtudod miért mondom ezt.

A Balti lánc, angolul kifejezve The Baltic Way egy politikai demonstráció volt 1989 Augusztus 23-án. A három Balti ország, Észtország, Lettország és Litvánia összefogása a szovjet hatalom ellen. Nagyjából 2 millió ember a három országból megfogta egymás kezét a Tallin-Riga-Vilnius, 675,5 km hosszú útvonalon.

Ismétlem a dolgot, mert hihetetlenül hangzik. Megfogták egymás kezét. Igen jól olvassátok, egymás mellett szépen sorba állva 675,5 km-en. Na ezt nevezik összefogásnak. Összefogásnak az államok függetlenségéért és szuverenitásáért és a három állam közti szolidaritásért. 7 hónappal a lánc után Litvánia elsőként függetlenítette magát a Szovjetúniótól. Személyes megjegyzés: Erre nagyon is büszkék a Litvánok, főleg Kaunasban. 🙂 Hallottam már jó néhányszor tőlük… Hát, igen… Ugye az elsőt soha senki nem felejti el. 😀

Na térjünk vissza a lánchoz, hamár arról beszéltem. Szóval a lánc Vilniusból az A2 autópályáról indult Sirvintos irányába, majd Ukmergét érintve Panevézysben csatlakozott a Via Baltica útvonalra, ami egyenesen felvisz Rigába. Itt az emberek sorban álltak a Bauska autóúton, a Ziepniekkalna utcán, Mukuslas utcán a Kőhídon keresztezték a Daugavat (Lettország legnagyobb folyóját), majd Kalku utca, Brivibas utca és végűl az A2 útvonalon elhagyva Rigát érintették Siguldát, Cesist, és Valmierát egyenesen át Észtországba ahol a legnagyobb városokon át elérkeztek Tallinig. Az emberek helyi idő szerint este 7 órakkor (Magyar idő szerint délután 6) 15 percre megfogták egymás kezét.

Később Vilniusban 5000 ember összegyűlt a Cathedral téren gyertyát gyújtva és énekelve békésen demonstrálva. Míg az Észt és Lett Nemzeti Frontok vezetői az ország határánál egy fekete keresztnek a felgyújtásával egy szimbólikus temetést rendeztek a szovjet terror áldozatainak emlékére.

Hidak Rigában – A függőhíd (Vansu tilts)

IMG_8166

A függőhíd. Legalábbis ha lefordítjuk a nevét magyarra, akkor csak egyszerűen függőhídnak nevezhetjük. Eredeti neve Gorkij híd volt, melyet később csak egyszerűen Vansu hídnak (függőhídnak) neveztek el, amely elnevezést a  mai napig is használnak.

Magát a hidat 1981 Július 17-én adták át a forgalomnak Rigában. 625 méter hosszan hidalja át a Daugava folyót Riga északi területén, közvetlenül a kikötő mellett. Maga a híd a konstrukciója alapján az egy pilléres függőhidak kategóriájában világrekordernek számít.

Mondhatni, hogy ez a híd Riga egyik jelképe. Egy gyönyörű konstrukció, amelyre a város és az ország is bátran büszke lehet. Építészeti remek, mely nagyon jól szolgálja a célját.

Referencia:

Angol wikipedia: https://en.wikipedia.org/wiki/Van%C5%A1u_Bridge

Lett wikipedia: https://lv.wikipedia.org/wiki/Van%C5%A1u_tilts_(R%C4%ABga)