Warsaw- Tokyo- Warsaw

A few days ago this beautiful piece of art was parking front of our crew room. I know it’s an airplane, c’mon… But seriously wouldn’t you call this beauty an art? Not an airplane. Sadly I had only my phone with me, my Olympus tough TG-4 was packed in my bag out of reachable distance, but anyway I took the shot. It’s not the camera that takes the picture, but the person behind and the quality depends on the composition, the lights, the… all the other things. The resolution? Well, yes it is not the best, but in this case the subject matters.

IMG_20190528_151733~2.jpg

Pár nappal ezelőtt ez a gyönyörű művészeti remekmű parkolt az irodánk előtt. Tudom, ez egy repülőgép, de most komolyan… Ki nevezné ezt repülőnek, nem pedig művészetnek. Sajnos csak a telefonom volt velem, az Olympus tough TG-4 el volt pakolva jó mélyre a táskámban, de azért lefényképeztem. Nem a kamera az, ami a fényképet készíti, hanem a személy a kamera mögött és a minőség olyan dolgoktól függ, mint a kompozíció, a fények, a… minden egyéb dolog. A felbontás? Na igen, az nem a legjobb, de ebben az esetben a tárgy az ami számít.

I got to be interested what is the story behind this scene. I saw on the side of the aircraft a text stating they make a long journey, Warsaw -Tokyo -Warsaw. It sounds interesting already, but imagine it with this machine… Crazy.

Érdekelni kezdett a történet háttere. Láttam a gép oldalán egy feliratot, ami azt állította, hogy egy hosszú útvonalon vesznek részt a géppel, méghozzá Varsó -Tokió -Varsó útvonalon. Ez már önmagában érdekesnek hangzik, de ha belegondolunk, hogy ezzel a géppel… Hihetetlen.IMG_20190528_151643~2.jpg

What I found as information that it is a memory flight of Bolesław Orliński and Leon Kubiak’s journey on a Brequet 19 aircraft from 27 August to 26 September 1926. Anyway… Impressive.

Annyi információt sikerült felkutatnom, hogy ez egy tiszteletkifejező túra Boleslaw Orlinski és Leon Kubiak emlékére akik 1926 augusztus 27 és szeptember 26 közt teljesítették ezt az utat egy Brequet 19 tipusú repülővel. Nem semmi.

https://en.m.wikipedia.org/wiki/Boles%C5%82aw_Orli%C5%84skiz

Fly above us

“Bip-bip-bip!” OLYMPUS DIGITAL CAMERAIt’s your alarm. Again. 3 am, and it wakes you up… again. You switch immediately, you must be quick, your family still sleeps, your husband besides you, the daughters in the other room, you must push that damn button very quickly.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAIt’s done! Great! Everybody continued to sleep, only your german sheppard woke up… and… he’s coming… yep… your face is full of dog saliva. And you are still in the bed.

You have no idea how and how long did it take, but you managed the shower. The hot water on your face removed your pet’s leftovers, but your mood is still the same. Well in the middle of the night, who would like to be happy? Ah, those people. Maybe, they would be… Could it be? Well, they go to holiday, they must be happy. Just think about them… otherwise when did you have your holiday last time?

Make up? Done! Vitamins? Took! Rex ou? Done! Now it was only for ten minutes walk but he managed every serious things… check in their own dog social network, used some outside toilet, got every local news about last night… he looks happy at least.

Finally you tasted your favorite black poison. Driving to your job at this time of the morning, when there is nobody… not even a bit depressing. Your coffee is the best friend now for sure and the usual old song that you really liked when you were youg, not that you would be old now, but to be honest, you are not twenty anymore, you are a wife and a mother for three girls. So what about the song? You know that one, which was all about how many times you saw the city to wake up and believed it was worse to do whatever you do, because you have your final goal and dream and you have to make sacrifices for it… yes, exactly that one… think about it… Does it really worse it? Whatever… you see, you just arrived.

You made it, but your mood is still like a… like a… like a… Do you remember what your dog did in the bush 30 min ago…Exactly, now it is cold and stinky. Get another coffee darling! The young guy in the cafeteria likes you, his smile could cheer you up a bit. Yes… you see… that’s what I’m talking about. You smile the second time today, not bad! The first time? It was when you gave a “Good bye- kiss” to your children and husband. It’s allways a “Good bye- kiss”, not only a simple one as you know deeply in your heart it could be the last kiss in your life, so it always must be a special one.

You think about it for a second when you pass the door, start to work, but you have to move on, because you see them coming. They are almost here, you must look perfect, you have to smile and show you are happy and confident and of course you must say to everyone:

“Good morning! Welcome on board, have a nice flight!”

Nyírfa lé lecsapolás

“Szia, hogy vagy?”
…(telefon)…
“Mi? Épp útban vagyunk Gulbenébe!”
…(telefon)…
“Na jah! Jó ötlet. Majd Peti megoldja. Persze, nem probléma.”
…(telefon)…
“Mi az amit én majd megoldok?”
“A húgom kitalálta, hogy le akarja csapolni a nyírfát a kertjében, hogy legyen nyírfa ivólevünk. Mondtam neki, hogy te majd megoldod a problémát.”
“Én?”
“Igen, te!”
“És azt hogy kell?”
“Pontosan nem tudom. Kell hozzá egy furó, egy cső. Meg kell fúrni a fát, hogy milyen mélyen, azt nem tudom. A nagypapámnak van valami speciális szerkezete ehhez. Majd kitaláljuk… kitalálod!”
“Ok. Igyekszem!”
“Nem bonyolult! Azt hiszem.”
“Te vagy a Lett, nem én. Neked kell tudni. Én Magyarként sose csináltam. Bár biztos van olyan része az országnak, ahol csapolják a nyírfát, de nem volt divat az én családomban. Kérdezz a bortermelésről, arról tudok mesélni…”
“Most inkább ne… De azért szeretlek!”

 

Lettországi blog háttere

Miért Lettország, és hogy kerültem én a képbe? A történet hosszú. Van benne egy kis Magyarország, egy kis Dánia, Skócia, Litvánia, és az egész valamikor 2005 körül kezdődött. Ez volt az az időszak, amikor elmentem otthonról új életet kezdeni, majd 2008-ban megismerkedtem egy fantasztikus Lett lánnyal, aki ma a feleségem…

Lényeg a lényeg. Én egy Litvániában élő magyar vagyok, aki már 2009 áprilisa óta látogatja Lettországot. Mondhatni, szinte ott élek, ha azt az évi 100-120 napot, amit ott töltök nem hivatalosan annak tekintem.

Sajnos olyan dolgokról nem tudok releváns információkkal szolgálni, hogy hogyan kell letelepedni, hogyan kell munkát találni, és milyen engedélyek szükségesek az itt éléshez. Remélem majd egyszer ezt is megtapasztalom és akkor majd tudok arról is írni.

Leginkább a Keleti országrészt ismerem, főleg Gulbene és környékét, bár rengetegszer jártam már Rigában, Jelgavaban, Daugavpilsben, Siguldában… Szóval, nagyon sok helyen. Majd ezekről később.

Ezt a bejegyzést azért akartam megírni, mert mindenkinek van egy első gondolata egy helyről ahol először tölt pár napot akár turistaként, akár letelepedés céljából. Ha valaki ide érkezik, biztosan akadnak fura gondolatai, ahogy nekem is voltak.

Gondoljátok el a helyzetet. Akkor már 3 éve Dániában tengettem az életet és élveztem a vidám egyetemi diákok életét, amikor jött a nagy bumm, a nagy szerelem, és egy teljesen ismeretlen világ, Lettország. Először léptem be az országba ekkor, és lepődtem meg sok dolgon.

Olcsó? Nem igazán… de hát ez Kelet-Európa, meg régi szovjet állam… elmaradott, meg az emberek orosz leszármazottak…. Aham. 😀 Na ezt ne mond senkinek itt, mert nagyon csúnyán néznek majd rád.

Igen vannak helyek, ahol fával fűtenek. De lehet, hogy csak nem akarnak az orosz gáztól függeni, meg egyébként is van rengeteg fa az országban.

Szegények? A magyar átlag jövedelem vagy 100 euroval kevesebb, mint a lettországi, viszont az ország drágább is.

Jó élet van? Na azt azért nem mondanám. Mert ugye nem olcsóbb, mint Magyarország, meg itt is meg kell élni. Ha bele gondolunk, van itt néha 4-5 hónapig hó, és -20 fok. Hiába fa tüzelés, azt is meg kell fizetni. A rekord, amit én itt megéltem -32 fok volt. Na az b…tt hideg. Ebben a hőmérsékletben lefagy minden. Úgyhogy vigyázni azzal, hogy mit hova lógatunk, és teszünk ki a szabad levegőre. 🙂

Élelmiszer se olcsóbb itt, mint máshol. Szórakozás? Igazából azt mindenhol meg kell fizetni.

Szóval az ember elsőre meglepődhet. Mondjuk attól is függ, hogy hova meg mikor érkezik Lettországon belül. Érdemes az accuweather honlapját végig böngészni az éppen aktuális időjárásról.

 http://www.accuweather.com/en/lv/riga/225780/weather-forecast/225780

Az emberek nagyon kedvesek tudnak lenni. Kell nekik egy kis idő mire befogadják az ember fiát, kb egy fél év, de utána minden rendben. Ha valaki azt mondja itt, hogy a barátjának tekint, azt komolyan lehet érteni. Volt olyan tapasztalatom, amikor barátok meghívtak magukhoz vacsorára, de másnapra nem volt mit enniük. Szépen megosztották velem az utolsó ételt amilyük volt. Amikor tiltakoztam, akkor csak annyit mondtak, hogy ők hívtak meg, és tiszteljem őket annyival, hogy elfogadom a meghívást. Ennyi. 🙂

Mindemellett, nekem nagyon jó tapasztalatom van a külföldiekkel való nyitottságukkal. Rengetegen beszélnek angolul, oroszul, németül, egy teljesen turisztikailag képzett és felkészült ország.

Ha valakinak valami kérdése van, nyugodtan fordulhat hozzám itt, vagy akár emailben is. Ha tudok segítek